DepiAnyu

Női szeszély

Fotó: sutigyar.hu Nem, nem a kedvenc sütimről lesz szó ebben a posztban, de azért egy fotó erejéig emlékezzünk meg róla. (Az általam ismert női szeszély egyébként rózsaszín, málnás vagy epres, arra már nem emlékszem, mert olyan régen ettem, és a Jégbüfében lehet kapni a Ferenciek terén.) Ez a poszt az én szeszélyeimről, helyesebben csak egyről, […] Tovább

Ma reggel

Egy anya olyan, mint a levegő. Csak akkor vesszük észre, hogy mennyire fontos, amikor nincs velünk. Ezt a gondolatot Adra barátnőmtől hallottam, aki szintén hallotta valakitől. De nem a forrás a lényeg, hanem a mondanivaló, és hogy árvaként minden szavával egyetértek. Kivéve a kizárólagosságát. Szerintem ugyanúgy érvényes egy apára, testvérre, nagyszülőre, barátra vagy bárkire, aki a […] Tovább

Végrendelet

A minap kiírta a Facebook egy számomra nagyon kedves kollégám születésnapját. Kedves dolog tőle, bár ezesetben visszanyalt a fagyi. A srác ugyanis pár hónapja elhunyt. Mégis sorra kapta a szülinapi üzeneteket. Erről az jutott eszembe, hogy itt az ideje megírnom a saját virtuális végrendeletem. 1. Halálom esetén kérem törölni a Facebook profilom. Ezügyben Albert Fruzsit […] Tovább

Vannak napok

“Vannak napok, hogy az ébredés után nem sokkal elkezdem várni az altatást, és egy pohár bor ebéd helyett nem tűnik olyan borzalmas ötletnek; vannak napok, hogy annyira szeretem a gyereket, hogy senki mást nem marad energiám szeretni, magamat sem; vannak napok, amikor pont úgy nézek ki, mint azok az anyák, akikre korábban ránézve azt gondoltam, […] Tovább

Fruzsi lajtorjája - avagy vihar a biliben, no meg a Markó utcában

2009-et írunk. Még fogalmam sincs arról, hogy egyszer majd anyuka leszek biológiai értelemben. “Csak” egy 16 éves kiskamasz mindennapjaiban működöm közre. Ennek során fenntartom az ő, édesanyámtól örökölt garzonlakását is. Egyedülálló szülőként nyilván nincs módom két lakás rezsijét fizetni, arról nem is beszélve, hogy egy nagyon pofás garzonról van szó gépesített konyhával, hűtővel, mosógéppel, mobilklímával, […] Tovább

Le az érzelmi zombikkal!

Minden nő, legalább egyszer az életében, találkozik vele. A szerencsétlenebbje, vagy mondhatjuk úgy is, hogy a “szadomazo” típusúak akár többször is. Hogy miről lehet felismerni egy érzelmi zombit? Arról, hogy kihasználva a női lélek simulékonyságát, empátiáját és kompromisszumokra törekvését, nemcsak visszaél szerelmes társa jóindulatával, de úgy adja elő saját aberrációit (nem feltétlenül szexuális, lehet az […] Tovább

Első

Több mint három napja nem írok a HepiAnyura. Hogy első főnököm, Havasi Rajmond egyik fősorával éljek: talán nem véletlenül. Mert nem vagyok hepi. Egyáltalán. Persze, a mindennapi boldogságok, a tündéri Bence-villanások megvannak, de emellett lehetek unhepi, nem?Persze mondhatjátok erre, hogy “Ki a szart érdekel?”, és igazatok van. Én meg erre azt mondom, “Kapjátok be!” és […] Tovább

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!