DepiAnyu

A delfin, az anakonda és a cápa - Mamasz és Fru FlyBoardozik

NZS_8970A Tisza-tavi kiruccanásunkkor a vízi ejtőernyőzés mellett a FlyBoardot is kipróbáltuk élményfelfedező társammal, Mamasszal, aki csakúgy, mint a BigFootos esetnél, most is vagányabbnak és egyben ügyesebbnek bizonyult nálam.

Mielőtt azonban belefognék a történet elmesélésébe, megkérném az összes úriembert, aki a netes társkeresőn felfedezett magának, és nyomozásának épp azon a pontján jár, hogy megtalálta a blogomat és ezt az írást, hogy az olvasást most itt hagyja abba azonnal, ha valóban hisz abban, hogy minket egymásnak teremtett a Jóisten, és nem akar a következő percekben totálisan kiábrándulni.

Nos, ha ez megvolt, akkor csapjunk is bele és játsszunk egy kicsit! Képzelj el egy férfit, aki egy élő halat tart a hátsó uszonyánál fogva, a hal pedig ott vonaglik a kezében! MegvNZS_9035-Seggesan? Oké. Akkor most képzeld el, hogy az a hal Te vagy! Ez már nehezebb, ugye? Segítek. Legyél újra ember! A lábaid össze vannak bilincselve, és te csak bokától fölfelé vagy ura a testednek. Pontosabban boka és fejtető között tudsz szabadon mozogni. De ahhoz, hogy a térben tudjál haladni, a lábad felől jön a tolóerő, amit nem a Te akaratod irányít, hanem valaki másé. Te csupán hihetetlen nagy erőfeszítéssel uralni tudod ezt az erőt, és jó esetben “meglovagolni”. De ha nem figyelsz, és egy pillanatra is elveszíted az uralmadat fölötte, átveszi az irányítást, és azt csinál veled, amit akar.

Nnnnna. Ilyen a FlyBoard. Heló.

Na jó, nem heló. Már csak Mamasz miatt sem, aki megint lekörözött vagányságban, így neki is tartozom azzal, hogy pontosan leírom az élményt.

NZS_9006Adott egy JetSki. Rajta ismét Zsolt, akit a vízi ejtőernyős kalandunkon ismertünk meg. És adott egy valamilyen vastag tömlővel a JetSkihez erősített izé, amit FlyBoadrnak hívnak. Az izé tetején két leginkább a síbakancsokhoz hasonló csizmaszerű rész van, amibe bele kell lépni, és amit utána nagyon szorosan rákötnek a bokádra, hogy jól megfogja a lábad.

NZS_8968Na idáig még vidám voltam. Mit nekem FlyBoard? – gondoltam, és nagy mellénnyel vártam a folytatást. Főként, hogy Zsolt pár perccel azelőtt adott egy kis bemutatót, ami olyan látványosra sikerült, hogy bárkivel elhitette, hogy könnyedén veszi majd az akadályt. Aztán amikor Zsolt csak annyit kért, hogy a lábamat ezzel az egész szerkezettel együtt tegyem be a vízbe (hiszen egy stégen vettem föl), akkor már egy kicsit visszavettem az arcomból. Mert bizony tetemes súlya van neki, ezért egyrészt segítség nélkül nem is tudtam vízre bocsájtkozni, másrészt egy egyszerű “Fordulj hasra!”, “Fordulj a hátadra!” instrukció végrehajtása is sokszor hosszú másodpercekbe, félpercekbe tellett.

NZS_8965Kívülről nézve a feladat egyszerű: az ember ezzel a cuccal bemegy a vízbe, hasra fordul, maga alá húzza a lábát, aztán teljesen kihúzza magát, minden izmát megfeszíti, és ha jól érzékeltem (bár nem vagyok teljesen biztos benne), a JetSkin ülő segéderő ekkor megnyomja a Power gombot, melynek hatására vagy sűrített levegő vagy vízsugár tör ki a tömlőből, és kiemeli a főhőst (jelen esetben engem) a vízből.

Nos. Nem tudom, mennyi idő lehetett, mire csak annyira össze tudtam szedni magam, hogy magam alá húzzam a lábam. Való igaz, amikor egyszer rájöttem a technikára, újra már nem volt olyan hosszú a folyamat. Majdnem biztos vagyok benne, hogy úgy tíz perc is eltelt addig, mire sikerült. Azt, hogy extrém béna lehettem, onnan sejtem, hogy segítőm, Zsolt egy idő után feladta a küzdelmet, és felajánlotta, hogy próbáljuk meg másképp a vízből kiemelkedést. Ebben az esetben hasalnom kellett a vízen, ő megnyomta a cuccot, ami tolt maga előtt, mint a hajó orrán lévő sellőszobrot, és a feladat az volt, hogy feszítsem meg a testem és homorítsak, mert ezáltal fogok kiemelkedni a vízből. Szerinted sikerült? (Nem.)

Olyan testtudat, erőnlét és zen lelkiállapot kell ehhez a művelethez, amitől én még nagyon távol vagyok. Kaptam tehát egy utsó esélyt, hogy mégis inkább a lábamat magam alá húzva álljak a szerkezetre nyújtott testtel, és a “fel fogok sülni” pániknak köszönhetően végre sikerült, a testem függőlegesen volt a cucc fölött feszesen, és az erő megindult a FlyBoard alatt.

NZS_9002Ahogy kiemelt a szerkezet a vízből, persze megint ordítottam a már-már védjegyemmé vált, csöppet sem választékos “Ááááááááááááááááááááá!” szó használatával, főként, hogy odáig nem jutottam el az oktatásban, hogy mi a szöszt kell csinálni, ha a művelet sikerül. Állsz egy ilyen izén a víz fölött, fogalmad sincs, hogy milyen magasra jutsz, arról meg pláne, hogy hogy kell onnan lejönni.

Ettől megijedsz, feladod, az izmaid elernyednek, és innentől kezdve a szerkezet átveszi fölötted az uralmat. Belecsap a vízbe, néha fejjel érkezel, néha seggel, nyilván minden egyes kiemelkedés után egyre fáradtabban, és minden egyes becsapódáskor úgy nézel ki, mint a meghalni készülő, óriásanakondával küzdő lúzer az ősrégi horrorban. A víz az orrodon és szádon bemegy, és minden más nyílásodon kijön, aztán fordítva, és ettől természetesen egyáltalán nem hallod az intsrukciókat, amik megmenthetnének attól, hogy ne a méltóságod tökéletes legyalulásával kerülj ki minden egyes küzdelemből.

Nem tudom, hogy hányszor sikerült ráállnom a cuccra. Háromszor biztos, de talán négyszer is. Az viszont tuti, hogy legalább tizenötször becsapódtam a vízbe. Egyszer padlót, helyesebben tófeneket is fogtam, ami után Zsolt arcán komoly aggodalmat véltem felfedezni. Nem csoda hát, hogy a végén könyörögtem, hogy kíméljünk meg engem a további FlyBoardos sikereimtől.

Számomra az egészben a leginkább az volt élvezetes, amikor a hátamon fekve kaptam a lábamba az erőt, és úgy húztam ki a JetSkit a partra. Ez viszont duplaélmény volt: a farmotoros delfin érzése és a tényé, hogy végre kifelé jövünk.

NZS_9000

És hát ugye, a megjelenésemnek sem tett túl jót ez a kaland: eleve nem egy tűsarkú cipellő, ami isteni lábakat csinál a nőnek. Emellett nyilván az ember búcsút inthet a frizurájának és a sminkjének is, ami rendben is van. De a küzdelmekkel teli kaland során a melltartóm is lemállott rólam, és csak az mentett meg az emiatti teljes megsemmisüléstől, hogy a rajtam lévő mellény nem engedte elúszni a tóban. Mégis kemény fél percig tartott, míg a bikini felsőm visszavarázsoltam magamra, és végre levehettem a mellényt.

Ekkor jött Mamasz, bement a vízbe a FlyBoarddal, meghallgatta az instrukciókat, maga alá húzta a lábát, majd kiemelkedett a vízből.

NZS_9016

Ennek hatására úgy éreztem magam, mint Amelie a kávézóban, amikor a teste szégyenében cseppfolyóssá vált, és hatalmas csattanással tócsaként zuhant össze a padlón. Teljesen megsemmisültem. Basszus, Mamasz elsőre megcsinálta! Nem is akárhogyan. És még utána sokszor. Csak azzal tudom megmagyarázni a történteket, hogy én előtte már kifárasztottam a cuccot, ezért neki jóval könnyebb dolga volt. Hogy egy kicsit kevésbé tűnjön kínosnak a teljesítményem, nyilván nem hagyhatom ki, hogy megmutassam: Mamasz is borult néhányszor.

NZS_9035-Segges

Igaz, hogy ő a végén még ezzel a cápával is megküzdött!

NZS_9016Shark

(Vicces, ugye? Ez Mamasz extra ajándéka az élménybeszámoló mellé.)

Tény, hogy a végén ő is kérte, hogy vessenek véget a sikerszériának. Ám, ahogy kivettem szavaiból, ő azért lényegesen jobban élvezte a kihívást, mint én. Még úgy is, hogy a lábát valószínűleg nem kötötték be annyira szorosan a szerkezetbe, ezért meghúzhatta a bokáját, ami estére már be is dagadt, de ő ezt egyáltalán nem bánta.

Mielőtt messzemenő következtetéseket vonnál le azzal kapcsolatban, hogy a FlyBoard cudar élmény volna, azért tartozom néhány kiegészítéssel. Jómagam soha, semmilyen extrém sporthoz nem vonzódtam, de még a normálisakhoz sem. A karatét például tizenkét évesen azért hagytam abba két hónap után, mert nem bírtam a tornateremben uralkodó lábszagot. Ennek ellenére ismerek jó néhány embert, aki rajong a snow-, wake- és mindenféle boardokért, és azt gondolom, Nekik csudijó lehet kipróbálni a FlyBoardot. No meg a gyerekeknek. Utánunk közvetlenül egy 12 éves forma fiúcska próbált szerencsét, és az hagyján, hogy azonnal kente-vágta a cuccot, és hosszan lavírozott a levegőben, de mindeközben arra is volt ereje, hogy oké jelet mutatva pózoljon a kamerának. Ekkor semmisültem meg másodjára.

Talán egy éve volt, hogy a Világevő blogot jegyző Jókuti Andris kiposztolt egy képet magáról a Facebookra, amin boldogan vigyorog a kamerába, miközben FlyBoardon kiemelkedik a vízből. Ekkor én óriási cinizmussal “Bazeg, úgy nézel ki, mint egy modernkori gázlómadár, akinek a lába sem éri a vizet.” kommenttel láttam el a képet, amivel ki is érdemeltem az egyébként nem versenynek indult kommentcunami első díját a főhős szerint. (Az ő sokkal lelkesebb beszámolóját máltai FlyBoardozásáról idekattintva találod.)Akkor még nem tudtam, hogy milyen erőfeszítésbe kerül a cibergázlómadárság. Most megkövetem őt is, és mindenkit, aki a FlyBoardot annyira meg tudja szelídíteni, hogy a levegőben még egy mosolyra is futja az erejéből.

Mamasszal a nagynap.hu oldal FlyBoard elnevezésű élményét próbáltuk ki.

Erről az élményről is készült videó, a Gopro kameráért és a vágásért köszönet Németh Marci barátomnak.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!