DepiAnyu

17

IMG_1664

Állok a kiürült szoba közepén és potyognak a könnyeim. Ahogy sír a kézzel festett gitár is a falon amit néhány éve Te öntöttél le vébékával egy szolíd, barátnőid körében tartott pizsamaparti során.

Kirepültél. Lezárult egy korszak. El kell engedjelek. Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz.

17 még gombócból is sok. Nemhogy évből.

Belefért, hogy az egyik nap még meló után azon töprengtem, hogy aznap este melyik csehóba üljek be a kollégáimmal, a következő estén pedig már anyukád helyett anyukád voltam, és azt latolgattam, hogyan altassalak el.

Belefért, hogy együtt menjünk az oviba, és hálát adjak az égnek, hogy oda nem kell beérni 8-ig.

Belefért, hogy rájöjjek, iskolába kell iratni Téged, és a következő pillanatban arra is, hogy úgy “kaptalak meg”, hogy már le is késtük a beiratkozást.

Belefért 3 iskola (általános/gimnázium/egyetem), 4-5 farsangi jelmez (Anonimusra vagyok a legbüszkébb), 5 költözés, 3 macska, 2 felvételi időszak, 3 bébiszityó, de lehet, hogy 4 is volt, 2 matekkorrepetítor (köztük “Büdi bácsi”, akinek olyan szaga volt, hogy nem lehetett megmaradni vele egy légtérben, ezért mindig is felnéztem rád, hogy képes voltál 1 évig heti 2×1 órát végigizzadni a közelében a matekfüzet fölé görnyedve) 1 gitártanár, 1 zongoratanár, 1 foghúzás (amikor olyan okos és ügyes voltál), 1 állandó fogszabályzó (ugye, hogy elröpült az a 2 év és ugye, hogy jól tettem, hogy rábeszéltelek?), 1 mandulaműtét, 6 külföldi utazás és sok-sok belföldi is. Belefért, hogy megtaláljuk Neked azt a hobbit, ami minden kétséget kizáróan a szenvedélyed, és mint olyan, ritka ajándék egy ember életében, ha rátalál.

Belefért nagyon sok “nudlijáték” az esti rutin részeként, 1 roller, 1 görkori, 1 bicikli, 1 koncerttel egybekötött meglepetésbuli a 18-dik szülinapodra, és persze sok-sok szusi.

Belefért rengeteg tanítás, amit Tőled kaptam. Jézusom, de mennyi…

Belefért jó néhány ápolással átvirrasztott éjszaka, amikor nem volt kihez fordulnom, és bevallom, fogalmam sincs, hogy vészeltük át.

Belefért egy gazdasági válság, amikor a hopp után megéltük a koppot, és azon a nyáron az egyetlen luxus, amit megtehettünk, az napi 1 gombóc fagyi volt (Nem fejenként 1, hanem összesen).

Belefért sok megrázó emlék is. Együtt léptük át látogatóként pszichiátriai osztályok, kórtermek, és megannyiszor a gyámügyi hivatal küszöbét, és veled együtt motoztak meg igazi börtönőrök, hogy bejussunk a fogdába, ahová beszélőre mentünk. (Te kicsi lányként, felelősen, önszántadból döntöttél úgy, hogy velem tartasz. Ezért minden tiszteletem a Tiéd.) Hát eléggé kalandos volt… Így leírva egy kicsit hihetetlen is.

De 17 évbe belefért az a sok-sok öröm is, amit Neked köszönhetek. Az első könnyekkel kezdődött az ovis ballagásodon, aztán az elsős évzárón folytatódott, (emlékszem, az életem épp a “rocksztár korszakába” ért, és én piros-fekete hajjal zokogtam és kentem el a sminkem), míg eljutottunk odáig, hogy Te már kifejezetten cikinek találtad, hogy évről-évre minden június közepén ott bőgök az iskolaudvaron. De mit tegyek, ha büszke voltam? Mindig megörvendeztettél egy-egy kitüntetéssel, kitűnő bizonyítvánnyal, vagy ha épp egyik sem volt, hát “csak azzal”, hogy létezel és olyan édes vagy. Hogy jól tanulsz, hogy tehetséges és szép és főként kedves vagy, és kifejezetten jól tűröd, amikor én nem vagyok az. Belefért a szalagavatód, az érettségid, az egyetemi nyíltnapok, amikre már nagy pocakkal utaztam veled vidékre is, a sikeres egyetemi felvételid, és legutóbb a diplomaosztód. (Ott is bőgtem ám, de azt már nem láttad, mert messze voltál.)

Belefért, hogy rájöjjek, micsoda brilliáns humorod van. Egy kicsi irónia szarkazmussal fűszerezve. Tökéletes.

Belefért, hogy végignézhessem, ahogy ici-pici lánykából gyönyörű nővé cseperedsz. Belefért, hogy rájöjjek, már nem engem néznek meg az utcán a férfiak, ha együtt sétálunk, hanem Téged. Belefért, hogy felvilágosíts, hogyan “kavarnak” a “mai fiatalok”, hogyan csókolnak a fiúk, és persze arról is, hogy milyen hülyék.

Belefért ebbe a 17 évbe egy csomó kétely is. Vajon jól csinálom? Így kell anyának lenni? Nem adok sokat? Nem adok keveset? Tudlak Téged valaha kárpótolni a sorsodért? A betegesen pici családodért? Vajon lesz elég pénzem/munkám/hitem, hogy végigcsináljam? Vajon milyen példát mutatok? Mi lesz, ha engem másolsz majd az életedben? Mi lesz, ha Te is mirelite nudlival tömöd a gyereked (ha majd lesz), mert Te azt szeretted meg mint “anyád házikosztját”? Mi lesz, ha a magánéletben Te is úgy bukdácsolsz, ahogy én teszem, mert ezt láttad tőlem? Mi lesz, ha…? Mi lesz, ha…? Mi lesz?

Fogalmam sincs mi lesz. Főleg most, hogy elmentél. Lezárult az életem eddigi legmeghatározóbb szakasza. És szeretném, hogy tudd: ha hibáztam is, hisz miért is ne hibáztam volna… Mindent szívem teljes szeretetével tettem. Mert nagyon-nagyon-nagyon szeretlek, Kicsim. És bármi lesz is, nálam mindig van helyed, ahová hazajöhetsz.

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Zsolt Lafferton says:

    Megint ideszögeztél a forgószékbe, s elvittél a forgószéllel…
    köszönöm 🙂

  2. Zsolt Lafferton says:

    Megint ideragasztottál a forgószékbe, s elvittél a forgószéllel… 🙂
    Köszönöm! puszlaf

  3. Az írásnak egyébként a Happyanyun lenne a helye!
    🙂

  4. Fruzsina Giret says: (előzmény @Kaufman Ili)

    Köszönöm szépen Ilona. Hála Istennek, a feladatok mellé erőt is kaptunk mindketten. Ölellek.
    Fruzsi

  5. Fruzsina Giret says: (előzmény @Istvan Wentzel)

    Köszönöm szépen István ezt a magvas hozzászólást. 🙂

  6. Kaufman Ili says:

    Az élet nem csak egy módon tehet anyává. Történetetek megható, szívmelengető és életszagú. Köszönöm Fruzsi, hogy megosztottad velünk az érzéseidet.
    Köszönöm, hogy engedtél belelátni a lelkedbe, s hogy őszinte voltál. Az élet gyönyörű csoda, minden nehézségével együtt, s az írásod is ezt üzeni! Legyetek nagyon boldogok benne!
    Ili


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!