DepiAnyu

Fritznek

fritzDrága Fritz!

Két nappal ezelőtti búcsúztatásod óta készül ez az írás. Leírtam mindent, ami köztünk volt, aztán ki is töröltem. Kitöröltem, mert rájöttem, hogy a történtek világba kürtölése csak szánalmas próbálkozás lenne annak igazolására, hogy mennyire különleges szerepem volt az életedben.

Pedig ez nem igaz. Helyesebben de, ám csak pont ugyanolyan mértékben, mint mindenki másnak. Hiszen azért vagyunk oly sokan mélységesen megrendülve távozásodon, mert Te mindenkivel egyformán kedves és emberséges voltál, így bárki érezheti azt, amit én: különleges volt a számodra.

Gondolhatod, mostanában rengeteget beszélgetünk Rólad a többiekkel, és arról, hogy miért történt Veled az, ami…

Nem igazán lehet ezt épp ésszel felfogni.

Egyetlen pozitív hozadékát látjuk ennek a rémálomnak: rádöbbentünk, hogy az időnk véges. Ostobaság halogatni és nem találkozni, nem beszélgetni egymással. Minden alkalmat meg kell ragadnunk, hogy összefuthassunk azokkal, akiket szeretünk. Ha csak egy szóra, akkor is, mert nem tudhatjuk, hogy mikor veszítjük el a másikat, ahogy Téged is. És ehhez egy olyan ikonnak kellett elmennie, amilyen Te voltál. Amilyen Te vagy.

Büszke vagyok, hogy “A Fritz” az én barátom is volt.

Fojtogatóan sivárabb és szomorúbb lett Nélküled a világ.

Isten Veled. Találkozunk még.

LB

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!